Másik feladatát nem végezte el, sőt ez a kötelesség jobban sürgetett, mint valaha, tetteket követelt

Manapság csak nagyon kevesen nem ismerik azt az érzést (mondjuk, hogy ők a kivételes szerencsések, vagy mondjuk, hogy ők a kivételesek, akiknek életvezetési tanácsadó könyvet kellene írniuk), amikor a káosz úgy eluralkodik körülöttünk, a feladatok olyan szétválaszthatatlanul nőnek bele egymásba, hogy az ember a végén már azért érzi tehetetlennek magát, mert fogalma sincs, hol is lenne érdemes nekikezdeni, melyik ponton lehet fogást találni a kötelezettségek tüskékkel teli gumóján. A  "nincs tiszta póló, mosni kéne - le kell szedni a szárítót, hogy legyen hová teregetni - rendet kell végre tenni a gyerekek szekrényeiben, mert nem fér be, amit a szárítóról leszedek - ki kell válogatni a téli holmit és elcsomagolni, elővenni a tavaszi-nyárit,  hogy értelme is legyen a rendrakásnak - de a gardróbot, ahová a téli holminak mennie kéne, nem lehet megközelíteni a könyves dobozoktól, amiket még nem pakoltunk ki a költözés óta - el kellene végre vitetni a régi, rozoga polcokat és beállítani az újat, hogy legyen hová kitenni a könyveket - ...." típusú, végeláthatatlan folyamatábrák megszelídítéséhez szükséges lelkierő nem mindig adott, és habitustól is függ, hogy ki hogyan kezeli őket. Nemrégiben egyszerű, kicsit sem hatékony, viszont kifejezetten megnyugtató stratégiát választottam: a "mivel is kezdjem, hová is kapjak?!" kétségbeesését azzal igyekeztem elűzni, hogy amikor a kicsi lány egy délután elaludt, kinyitottam az ablakot, hogy minél több szökkenhessen be a tavaszi napfényből, fogtam a maradék pamutokkal teli kosaramat és elkezdtem színeket egymásba horgolni. Ahogy gyarapodtak az egymásba kapaszkodó sorok, úgy csitult az egymásba kapaszkodó feladatok miatt érzett szorongás. Mire a gyermek felébredt, már arra is volt tervem, hogy a spontán elkezdett színorgiából hogyan legyen jól kihasználható, etno-stílusú tavaszi-nyári ruhadarab. A mosógépet már jókedvűen indítottam el, másnap a szortírozást is megejtettem, mert bár a régi könyvespolcok még mindig nálunk vannak, a könyves dobozokat ideiglenesen máshol szállásoltam el, így a gardróbba is bejutottam. A régi és új feladatok sora persze azóta sem rövidebb, de kit érdekel ez, ha a kész ruháról a tulajdonosa a következő tömör, mégis mindenre kiterjedő értékelést adja: - Jaaaj! Cíp! - azaz, szabad fordításban: jaj, de szép!

Részletek a Ravelry oldalán

16 megjegyzés:

  1. na tessék! itt az újabb bizonyíték, hogy ennyi mindenre gyógyír a kötés-horgolás :) hol cípi a kis tulajdonost a ruha? annyira jók a színei!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "cíp" az valójában "szép" akar lenni, az elején egy érdekes hanggal a c és az sz között, de egyébként a csípet is ugyanúgy mondja, szóval csak a hangsúlyból lehet rá következtetni, hogy nem negatív, hanem pozitív kritika volt. :-)

      Törlés
  2. Cíp, cíp, de cép :-)
    Igen, néha nincs más lehetőség, mint hagyni mindet úgy, ahogy van, lehiggadni és kikapcsolni. A barátnőm jó ebben, igyekszem tanulni tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Régebben nekem se ment, főleg azóta sikerült szintet ugranom, mióta egyedül maradtam a három gyerekkel.

      Törlés
  3. Annyira szeretem a bejegyzéseidet:)
    Annyira szeretem az alkotásaidat:)
    Annyira köszönöm :)

    VálaszTörlés
  4. Az a keves gyerek akit engedsz latni! Csupa szepseg, ragyogas, belemerules az elet cípsegebe!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legeslegcípebb, amit ember kívánhat magának! :-)

      Törlés
  5. De jó látni, hogy boldog :) Szerintem ez tesz téged is boldoggá. És a ruha tényleg cííííííííp :)

    VálaszTörlés
  6. Tényleg cíp! És az eluralkodó káosz kezelésére szerintem is a legjobb módszer, hogy "akkor most mindenekelőtt leülök, és kötök/horgolok egy kicsit" :-D (Káosz pedig még úgy is akad bőven, hogy mi ketten vagyunk egy egészen apró darab gyerekre. Szerintem biztos, hogy szuperhős vagy!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint a legtöbb anya, gyerekszámtól függetlenül. :-)

      Törlés
  7. Cíp bizony, a ruha is, a gyerek is, és örülök, hogy a kedved is egyre cípebb :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassan tisztára a régi önmagam leszek, én is alig hiszem el. :-)

      Törlés
  8. Sokat hordta Alíz ezt a kis ruhát tavasszal? Annyira látszik a képen, hogy gyönyörűnek találja magát benne! :-) - és az is! Ez a szövéshez hasonló szivárványos sáv úgy tetszik nekem - hasonlít a sárga-kék-piros táska mintázatához, és ami szövésre hajaz, azért én odavagyok. nagyon mutatós!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ugyanaz a minta, mint a táska volt, és igen, nagy örömmel hordta. A színeket máshogy választottam volna meg, ha nem maradékokból főzök, de ez a retró hatás se rossz, azt hiszem. :-)

      Törlés