Valójában csapatmunka

Már régóta szerettem volna egy alap kardigán kötésmintát: lehetőleg varrás nélkülit, egyszerű vonalút, amit aztán majd tetszés szerint módosítva többféleképpen megköthetek. Ki is néztem egy Ankestrick-darabot, amit sokan sokféleképpen megkötöttek már, rövidebb vagy hosszabb ujjal, csíkosan, kétféle fonalból vagy egyszínűre hagyva, gomboláspánttal vagy anélkül. Ez aztán a jól variálható darab, gondoltam, pont ilyen kell nekem. A meglepetés akkor ért, amikor megérkezett a minta, és kifejezetten bonyolultnak bizonyult. Sőt, ijesztően bonyolultnak. Annyira, hogy nem is mertem fonalat vásárolni hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy összeválogatok néhány motring maradék pamutfonalat, és kötök egy próbadarabot, mielőtt valami komolyabb fonallal próbálkozom. Mondhatnám persze azt is, hogy az alapdarabot újragondolva, a most divatos csíkos verzióban képzeltem el, méghozzá az azonos szélességű sávok szigorú rendjének izgalmas ellenpontjaként a keleti fűszerek csodálatos színeiben, ezért választottam a pisztácia, gyömbér, fahéj és ánizs árnyalatokat - de az igazság az, hogy a színeket nem tudatos választás rendelte egymás mellé, hanem az, hogy ezek maradtak meg régebbi munkákból.

Minta: Walnuss
Fonal: Barka Gilice és Bóbita



A leírást nem követtem teljes mértékben: lemondtam az imitált oldalvarrásról és az oldalán, valamint az ujjakon található húzásokról is. Így is nagyon kellett figyelnem, hogy az egyben kötött darabon a helyükön legyenek a különféle szaporítások és fogyasztások: a gomblyukakról például - nagy megkönnyebbülésemben, hogy végre a sor végéhez értem, ahol már csak a szegélymintára kell figyelni - rendszeresen elfelejtkeztem, így nem lett közöttük egyforma a távolság.  Nagyon tetszik nemcsak a "Contiguous sleeve" módszer és a húzott váll, hanem az alján, az ujjak végén és a nyakkörön alkalmazott lezárás is, ami nemcsak szép, de tartást is ad a széleknek, és talán megóvja őket a kinyúlástól is. A leírás egy adott pontján zsákutcába kerültem, ahonnan Márta vezetett ki, Zsófi és a Barka bolt kedves Lucája pedig zöld fonalat küldtek nekem, amikor pár méterrel a vége előtt kifogytam, nagyon szépen köszönöm!

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szép, gyönyörűek a színei is!

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira szép...Mestermunka!

    VálaszTörlés
  3. Igen, Márta, ha kellően messziről nézzük-fotózzuk... :-) Vannak benne jócskán hibák, de én azokkal együtt is nagyon szeretem.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon csini lett! A BB leckében a bolerónak is ilyen zsinórszegélyes széle lesz. Vagyis van, csak még meg kell írnom a második, azaz befejező részt is :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik! Nálam meg ez van tervben :) (meg minden második Ankestrick, imádom ;))

    VálaszTörlés
  6. Hát ez neked már könnyű lesz, a Versio után nincsen benne új technika!

    VálaszTörlés