Az analogikus érvek erejéről

Az egyik kedvenc blogomat nézegetve kifejtettem a családomnak, mennyire csodálom, amikor valaki egy szál tűvel szinte festeni képes: egyszerűen  fog egy neki tetsző rajzot vagy nyomatot, és meghímezi azt. A fiam, tán mert éppen egy kis keresztszemes hímzés volt eközben az ölemben, csodálkozva visszakérdezett:
- De hát ezt te is tudod, nem? Ugyanazt csinálod!
- Hát, nem egészen, a keresztszemes az azért más.
- Dehogy más! Varrás - varrás! Bebököd a tűt, kihúzod. Bebököd, kihúzod. Hogyne lenne ugyanaz!

facilececile.com


4 megjegyzés:

  1. Látod, mégis értékelnek a családban bennünket :-) Igaza van a fiadnak, te is ezt csinálod, én egyet értek vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, kire számítson az ember máskülönben, nem igaz?
      Azért egy klasszikus hímzőtanfolyamra szívesen elmennék, és a szalaghímzés is külön műfaj. :-)

      Törlés
    2. Egyet értek én is! Ebből is látszik, hogy az absztrakció és a stilizálás nem elvesz valamit a megjelenítés erejéből, hanem segít még jobban kifejezni azt - a keresztszemes virágok sem fejezik ki kevésbé a virág lelkét, mint egy (amúgy gyönyörű) fotorealizmusba hajló szalaghímzés.

      Törlés
    3. Rendben, elmondom ezt Áronnak, tetszeni fog neki! :-)

      Törlés