Ellenpont, még mindig meghatározhatatlan kékeszöldben

Réges-régen, egy tél végi akcióban vásároltam kétféle színű, puha fonalat, amit aztán hosszú ideig rakosgattam, mire kitaláltam, hogy egy még annál is régebben kinézett és kedvenccé vált mintámat fogom megkötni belőle, aztán jött a nyár, el is múlt, majd jött még egy nyár, aminek a vége felé úgy gondoltam, hogy ha most nem, akkor soha nem fogok nekilátni, úgyhogy nekiültem, és a hűvösebb estéken apránként haladtam is, ősszel már inkább akadozva, mert mindig akadt más, fontos kötnivaló, de azért a szép ráérősen elkészült kardigán teste, jó volt kötni, izgalmas munka egyetlen darabban elkészíteni valamit, amin van gallér, gomboláspánt és még zsebek is; ám ha idáig kényelmesen haladtam, akkor innentől, mondhatjuk, kifejezetten vontatottan és döcögve, a két ujja aztán igazán lassan készült, mint a Luca széke, nem nagy öröm egy fél kilós munkát tekergetni a négy zoknikötőtű körül, amikre az ujjak vannak felszedve, ha valami, hát ez az egyben készült darabok hátránya, nekem legalábbis mindig ilyenkor, az ujjaknál lankad a lelkesedésem, de végül csak elfogytak a leírás utasításai és a szemek is a tű alól. Elkészült végre.

Ravelry

12 megjegyzés:

  1. nagyon jó! ilyet majd én is jövő télre, igazán melengetős darab.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tavasz ide, tavasz oda, nekem tegnap is nagyon jól esett beleburkolózni a szélben.

      Törlés
  2. Nagyon szép! Nálunk most is biztosan hasznát lehetne venni egy ilyen darabnak ebben az időben, megkockáztatom talán még nyáron is. Én három hónapja gyűjtöm az erőt életem első egyben kötött pulcsijához, és pont az ujjak amik még visszatartanak. :) Gratulálok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem vágj bele, legfeljebb az ujjaknál majd kicsit noszogatnod kell magad. :-) Köszönöm!

      Törlés
  3. Nagyon puhának és melegnek látszik a kardigánod. És biztosan az is :) Én is kötök magamnak egy kardigánt január óta, de én már a derekánál elakadtam, az ujjakig el sem jutottam. Nem baj, majd hordom ősszel, ha addig elkészül...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a jó ezekben a meleg kardigánokban, hogy bármikor készülnek is el, utána még nagyon sokáig hordhatja őket az ember - sose késő. A melegség nem megy ki a divatból.

      Törlés
  4. Annyira jó ránézni most erre a kardigánra, olyan vérfagyasztó idő van, főleg, hogy már az ember beleélte magát a langyos tavaszba. Nagyon szép! Szeretem az ilyen geometrikus vonalvezetésű dolgokat. Ráadásul valami miatt a színváltás vonalában nyíló zsebről Réber László jut eszembe! :-) (Talán mert ő szokott ilyen leleményesen egyetlen vonással megoldani, egybevonni két ábrázolandó dolgot...) Érdekes viszont, hogy nekem a képen (Kár hogy nem látszik az arcod!) a kardigán világoskék-szürkének látszik. De a leírásban zöld van, és rákerestem a ravon, és ott zöld... AZ a szépséges. Klassz lehet élőben. Kedvem is támadt most elkezdeni a saját alpaka kardigánomat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos nem tudtam javítani a színeken, holott nem kék az, hanem meghatározhatatlan vízzöld.A Ravelry képeken a Quito színskálán sokkal jobban látszik a valódi színe. Hordani meg tényleg melengető és puha, érdemes elkezdened a tiédet! :-)

      Törlés
  5. engem is a súlya tart vissza a nagyobb darabok egybekötésétől. mondjuk téged a szép kardigánod legalább kárpótol a nehézségekért :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt remélem, hogy az első után már nem lesz olyan nehéz nekilátni egy hasonlónak legközelebb.

      Törlés
  6. Nagyon csodás kardigán! Ügyes vagy, Eszter! Én még soha nem kötöttem egyben, de tekintve, h utolsó kötött darabom kamaszkoromban készült, ez nem meglepő :-) Azóta csak egy takaró került ki az ujjaim közül kötve...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kötött takaró is lehet súlyos darab - ebben nincs különbség. :-) Köszönöm!

      Törlés