A válasz a kérdéstől függ

Előbb vagy utóbb minden szülő életében eljön a pillanat, amikor a gyermekére tekintve felteszi a kérdést: hogyan lett ilyen?! Jó esetben a csöndes, introvertált, szerepléstől irtózó mama vagy papa gondol erre álmélkodva, miközben hitetlenkedve csodálja a dedet az anyák napi műsor főszerepében lubickolva az ovis ünnepségen, rosszabb esetben a kamaszkor környékén bukkan fel a kérdés, megidézve a csavargó hajlamú nagypapa, a karcos természetéről elhíresült, mindenkivel összetűző nagynéni, vagy a mérhetetlenül lusta unokatestvér képét.
Olvasom, hogy már a szüzesség elvesztésének időpontjáról is kiderült: nemcsak a személyiségjegyek, hanem a gének is hatással vannak rá. Másokkal beszélgetve azt is látom, hogy különösen az anyák szokása azon töprengeni, vajon ők rontottak el valamit, vagy a csúnya gének miatt hajlamos a gyermek a matekházi ignorálására, a koszos ruha ágy alá gyűrésére, az éjszakai viháncolásra a pihentető alvás helyett, a feleselésre, a rosszkedvűsködésre és arra, hogy a vasárnapi ebédhez megterített asztalon fintorogva szemlélje a salátát, de repetát kérjen a csokitortából.
Tudományos kísérletek egész sora vizsgálta már, hogy a személyiségünket a gének vagy a neveltetés határozza meg jobban, és legalább annyi kísérlet bizonyítja az egyik meghatározó voltát, mint a másikét - erős a gyanúm, hogy ebben a kérdésben a tudomány kevésbé mérvadó, mint a személyes meggyőződés. Én magam genetikapárti vagyok, ami persze nem azt jelenti, hogy a családi környezet hatását lekicsinyleném, sőt: úgy vélem, a gyerekeinket segíthetjük abban, hogy a magukkal hozott alapanyagokból jól főzzenek, és megtaníthatjuk őket arra is, hogy a készen kapott rosszat hogyan tartsák kordában.
A tél végi hónapokban három olyan kendő született nálunk, minek nagyon hasonló a genetikai állománya: mindhárom a Serenity minta és Bilum csodaszép Slika fonalának házasságából származik, de azért mindegyiknél más-más elrendeződésű a DNS lánc, így aztán három eltérő karaktert tisztelhetünk bennük.

Érzékeny, álmodozó természet, a konvenciókkal mit sem törődik

Gyakorlatias típus, aki jól tudja tálalni előnyös tulajdonságait


Rendszerető, ambíciózus személyiség,
szereti egy csepp pompával fűszerezni a hétköznapokat

20 megjegyzés:

  1. Mi is épp hárman vagyunk testvérek. Ugyanaz a két szülő "hozott létre" minket, és persze bizonyos mértékig személyre szabott, de általánosságban véve ugyanabban a nevelésben részesültünk. Ha nem vesszük a húgomat, aki autista, ezért nem is lehetett sokáig hatékonyan alkalmazni vele kapcsolatban ugyanazokat a módszereket, akkor is marad az öcsém meg én. Tök más kinézet, eltérő értékrend, eltérő életcélok, más problémamegoldás, más megközelítés, más stílus, más ízlés, akár le is tagadhatnánk egymást... és mégis a legeslegközelebbi hozzátartozóm, nincs a világon senki más, akivel ennyire EGYFORMÁK lennénk. Sokat szoktam ezen morfondírozni. (Ő meg keveset :-D )

    Szépek nagyon a tesókendők, hozzám talán a középső áll legközelebb (bár éppenséggel én magam egy legidősebb tesó vagyok :-D ) Zsófi fonalai meg hát már megint... szerintem itt senki nem érti félre, ha csak annyit mondok, hogy "a szokásosak" :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre mondja Mérő László, hogy mindenki másképp egyforma. Borzongató megtapasztalni, igaz?

      Törlés
  2. :-D de jó ez a felvezetés, izgi volt, hogy mi sül ki belőle, és nagyot csattant! Én asszem szocializációpárti vagyok, mi hárman nagyon hasonlítunk is, jóban-rosszban is.
    Viszont mindhárom kendő nagyon tetszik, de a legszebb a sárga! ....meg az éjszakaszínű.... meg a vörös :-D

    VálaszTörlés
  3. Ó, én is izgatottan vártam, hogy ebből mi lesz :)
    Ősszel a bakonybéli planetáriumban egy szakértő azt taglalta, hogy valójában minden földi anyag az ősrobbanáskor keletkezett anyagokból épül fel, így valahol mindannyian felrobbant csillagok részecskéiből épülünk fel. Ennek okán az is előfordulhat, hogy két ember molekulái ugyanazon csillagról érkeztek, majd álltak össze anyaggá. Kérdés, hogy ha létezik is ilyen egyezőség, vajon tudjuk-e érezni :).
    Amúgy pedig a sárga tetszik a legjobban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon szép gondolat, engem legalábbis megragadott, lehetne a "rokonlélek" szinonimája az "egy csillagból lett". Amióta Zsuzsinak megírtam, hogy a sárga a kedvencem, azóta lehet, hogy már a meghatározhatatlan mályvás-hússzínű az...

      Törlés
  4. Genetikapárti vagyok, a bátyámmal úgy hasonlítunk, mint Kamilláék és a sárga a legszebb :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a sárga kezd konszenzus értékű lenni, úgy érzem. :-)

      Törlés
  5. Ez már megint nagyon jó volt! Én viszont a legfelsőre szavaznék...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a legjobb, ha mindenkinek akad rajongója. :-)

      Törlés
  6. Tesómmal mi tűz és víz vagyunk, és a középső kendő lennék én, ha kendő lennék. Ő meg nincs egyik képen sem... Nem is tudom, milyen lenne, ha kendő lenne. Majd ezen még elgondolkodom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom, nem lehet, hogy te inkább pöttyös kendő lennél? :-)

      Törlés
    2. Tényleg, pöttyös kendő lennék :) Hatszögekben pöttyös :)

      Törlés
  7. Ó, csodaszép mindhárom, de a legcsodaszebb talán az utolsó. Biztos mert hasonló a genetikánk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A blogod alapján mindenképpen illetek egymáshoz! :-)

      Törlés
  8. Egyetértek veled a genetika-szocializáció arányait illetően. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy lehet három ennyire különböző gyerekem, és hogy lehet, hogy ami az egyiknél jól működik, a másiknál biztosan nem? :) A nagy lenne az éjszínű, a középső a sárga, és a kicsi meg a mályva. És miközben írom ezeket a sorokat, világosodik meg bennem a saját kérdésemre a válasz: a gyerekeim egyesével azokat a személyiségjegyeket viselik, amelyek bennem együtt vannak meg. Mert én mindhárom kendő vagyok, és az én ősrobbanásomból lettek a lányaim. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És: benned milyen sok szépség van, hogy három emberre valót is tudtál belőle(d) adni, s bennük a tiéd mellett mennyi minden még - micsoda színpompás gazdagsága ez a létezésnek!

      Törlés
    2. Mindig olyan gyönyörűek a szavaid. Nem is tudod, milyen sokat adtál most velük!

      Törlés
  9. Valóban mennyire más karakter mind a három kendő...de mindegyik nagyon szép, akkor is, ha nekem sem a fekete, sem a sárga nem színem :-) Az írásaid meg... mindig tátott szájjal olvasom, hogy milyen gondolatokat társítasz egy-egy bejegyzéshez...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fekete nem is annyira fekete a valóságban, inkább sötét kékeszöld, a nagylányomnak az a kedvence - pedig sem a sötétkék, sem a sötétzöld nem igazán a színe. :-)

      Törlés