Röviddel azután megint felbukkant valaki, egy öregasszony, akit nem ismert

Nem rendes dolog az, hogy Húsvét után hó essék, angyalom, hát elfagy minden megint, olyan ára lesz a baracknak idén is, ember nem lesz, aki megfizesse, megy majd importba mind, luxus lett a gyümölcs, mint gyerekkoromba'; olyan gyümölcsöse volt édesapámnak, a szomszédos megyéből is jöttek hozzá meggyért, barackért, manduláért, de mi abból egy szemet nem ehettünk, kellett minden fillér, a hullottból kaptunk egy-egy marékkal néha, a többit édesanyám főzte be kompótnak, lekvárnak; kilenc testvérem volt, nem győztek volna másképpen etetni, ruházni minket, pedig rendes, dolgos emberek voltak; pirkadatkor vette édesapám a kalapját, estig haza se tért a mezőről, kert alól, akkor tett elé édesanyám egy tál levest, főzeléket; a zöldbabot igen szerette, az volt a kedvence, úgy készítette édesanyám a vajbabot, olyan ízletesen, azóta se ettem olyat, pedig neki is volt ezer gondja a baromfival, malacokkal, meg velünk; látom, ez a kicsike is igen élénk, le nem veheti róla a szemét, igaz-e; minket még nem kellett ennyire félteni, más világ volt, mentünk a kaszálóra, a falu végén a libalegelőre, csak a vízpart volt tilos, minden évben elragadott valakit a víz arra mifelénk, hát meg voltunk tanítva, hogy a partra nem mehetünk, de mástól nemigen féltettek bennünket; nekem is van négy gyerekem, kilenc unokám, de hálát is adok a jó Istennek minden áldott napon, hogy már azok is felnőttek, nem kell szüntelen aggódni; igen szép ez a kisleányka, szép bogárszemű, jól áll neki ez a kis kötött pulóver, nem bolti, ugye, édesanyám is kötött telente, de nem ilyen színeseket, barnát, szürkét meg kéket, azt akárhány gyerek megörökölhette egymástól, ha fiú, ha lány; na menjen, kedveském, igen hívogatja már a kislányka, Isten éltesse magukat, minden jót kívánok!

A családi gyűjteményben akadt egy ideillő festmény is,
mert az inspiráció sem vész el, csak átalakul

11 megjegyzés:

  1. megijedtem, amikor nem tudtam olvasni a blogod! ma nagy megkönnyebüléssel nyugtáztam, hogy mégis. szép ez a tutti-frutti színű kis pulcsi. a monológ akár a mi piacunkon is elhangozhatott volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kis technikai gebasz volt, én is megijedtem, de sikerült rendezni. A monológot több néniből, több találkozásból gyúrtam össze, de ettől még szerintem is elhangozhatna jobb piacokon. ;-)

      Törlés
  2. Oh, szívemhez szóló poszt újra:)
    Kend kisleánya tényleg elragadó, pulcsistól, homokostól, még a kép is élénk , mintha itt jóga-tekeregne előttem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Tímel! És: ez a jóga-hasonlat milyen találó! Pedig nekik ez a természetes, nem kell hozzá semmilyen gyakorlás, igaz?

      Törlés
  3. .. Elparasodott a szemem,no.Istenem,de jó hogy vannak még ilyen nénik!..Csak ők ne múljanak el soha,mert nem tudom hová leszünk az ó világ ezen anekdótásai nélkül. A kis pulli csudaklassz, naná!A festmény is igen üdítő,azt ki alkotta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A festmény a fiam keze munkája, iskolai rajzórán született, és a Sirius Teaház volt az ihletője.

      Törlés
  4. Csudavidamsag szinek! Hozza a neveto arcocska! Nem is csodalkozok, hogy sokan megallnak melletted!
    Az idosek mar tudnak csak a letnek orulni es szemleleodni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És tudnak töltekezni az ilyen véletlen találkozásokból!

      Törlés
  5. Hogy létezik, hogy erre nem írtam... akkor csak akartam. Annyira klassz ez a pulcsi, és a rózsaszín-lila-narancs színei meg kiváltképp jellemzőek rád meg a lányokra, mint egy családi zászló :-) A történet pedig nagyon megérintett, az is, hogy ilyen gyönyörűen megőrizted a néni szavait!

    VálaszTörlés