A cella egyetlen ablaka nyitva állt, és friss, hűvös levegő volt bent

Néha nem elég rendet tenni magunk körül, nem elég megválni a morzsával borított aljú fiókok mélyén meglapuló lomoktól, a soha nem hordott ruháktól, nem elég elajándékozni az örökké olvasatlanul maradó könyveinket, nem elég felületes gesztussal új dobozokat venni a polcok aljára betuszkolt tárgyak áttekinthető rendszerezésére; néha mindez kevés, mert szívünk szerint egy fehérre meszelt falú cella hűvös kimértségében keresnénk azt az egyensúlyi pontot, ahová tekinteni érdemes, négy fal, egy ágy, egy kisebb asztal és néhány falba vert szög több is, mint elég az élethez, de cella híján a mindennapos tereink megszokott mintázataiban kutatjuk mégis ezt a pontot; játszótereken a homokszemek végtelen, látszólagos egyformaságában, a csapból megeredt víz éles sugarában, a gangos udvar kánikulában felforrósodott betonpadlatán, szürke lépcsősorok geometrikus árnyékában, villanyvezetékek megnyugtató párhuzamosaiban, megbízható négyzetekké összeálló, egyforma fehér sorok horgolt szemeiben.

Ravelry, az ötlet pedig innen