Hanem ideje felöltöznöd - tette hozzá összeszedve magát

Úgy alakult, hogy nagyon rövid időn belül három olyan hét is akadt, amikor különféle utazások miatt nélkülöznünk kellett a családfő jelenlétét, ami azzal járt, hogy az egyedülálló anya szerepében pörgethettem a mindennapjainkat. Mondanom sem kell, esténként, amikor már túl voltunk azon, hogy:
időben kelni, reggelit, tízórait készíteni, inkább nem szalámisat, hanem lekvárosat kérek, nem baj?, Jézus ereje, már ennyi az idő?!, ma se festem ki a szememet, a matekházi ne maradjon itthon!, érjük el ezt a villamost, aztán ki-ki a maga munkahelyén - iskolákban, irodában - a dolgozáson is, és összefutottam a lányommal, hogy elvegyem tőle a dögnehéz iskolatáskát, mielőtt balettra indult a suliból, én meg szaladtam tovább az öccséért, és hazafelé beugrottunk a könyvesboltba a Nagyenyedi két fűzfáért meg a sarki boltba vacsorának valóért, aztán lecke, egy adag mosást muszáj betenni, nem értem a matekpéldát, tésztát főzzek vagy rizst kértek?, igen, azonnal kikérdezem a törit, Milán, kérlek várj a sorodra, mindjárt kapsz kaját, el kéne menni fürdeni, igen, olvashatsz még egy negyed órát, de aztán villanykapcsolás, jaj, de csúnyán köhögsz, várj, hozok Stodalt, édes fiam, mi a nyavalyát szöszmötölsz még odakint, most már muszáj aludni!,  jó, éjt, jó éjszakát, én is szeretlek -
akkor nem a kötőtű volt az első gondolatom, hanem egy forró fürdő, amit végül inkább villámgyors zuhannyal váltottam ki. Az ilyen hetekben újra és újra megfogalmazódik bennem: érthetetlen, hogy ezt hogy bírja valaki hosszú távon. Nemrég olvastam az egyedülálló anyák társbérletének csodálatra méltó gyakorlatáról, de amíg (valószínűleg nem a közeljövőben) ez elterjed, addig is maradéktalanul tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelőket, akiknek legalább olyan sokoldalúnak kell lenniük, mint egy Stephen West mellénynek, akik nem maradhatnak öt perccel tovább az ágyban reggel akkor sem, ha egész éjjel borogatást cseréltek, akiknek akkor is türelmesen kellene magyarázni a kémiai oldódást, ha a főnökük éppen határidős munkát sürget rajtuk, és akiknek senki nem nyom egy pohár bort a kezébe este, mesélj, milyen napod volt?


Inspired by Stephen West

15 megjegyzés:

  1. Akkor hát legyen a neve Stephen vest! :-)
    Zseniális egyébként, nem győzök ámulni és bámulni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces, de mielőtt beírtam ide, kétszer is megnéztem a Ravelry oldalán, hogy vest vagy west... :-)

      Törlés
  2. Jaj de vicces, és jaj de bátor ez a kö(l)temény! Stephen Weest iszonyatosan őrült, de nagyon bírom! Némelyik alkotása már annyira extrém, sőt, néha annyira brutál, hogy az már szép - és én szeretem a túlzó őrültségeket. Ez a mellény - illetve többfunkciós ruhadarab (ahogy látom) viszont nem brutál-kategóriás (mint a kötött rondapulóver-ujjból fabrikált macskanadrágjai pl :-D ), hanem egyszerűen annyira érdekes, és szokatlan, hogy az embernek muszáj közelebbről is megvizsgálnia, gondolkodni rajta... És muszáj viselni is. Az a jó, hogy Te és Anna is gyönyörűen, izgalmasan és extravagánsan tudtok ilyesmit viselni! Annyira menő!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, inkább csak ő, én meg fotózom, meg persze bátorítom, hogy ne az aktuáldivat választékában gondolkozzon - bár mondjuk ebben nincs nehéz dolgom. Westnek a kendői is nagyon szépek!

      Törlés
  3. Tuti ez a mellény, bizonyos hordási verzióban tisztára freeform. És igen, egyedül nevelni őrült menet lehet, főleg az osztatlan felelősséget nem irígylem. Némi fellélegzést az apás nyaralások adnak, ahogy ismerősömön látom, de mi az a napi mókuskerékhez képest. Mondjuk kémiai oldódást nem tudnék magyarázni, ha fejreállok se meg még biztos sok egyebet se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak azóta jöttem rá, milyen mennyiségű oktatási segédanyag lelhető fel a neten, amióta a lányom gimnazista...

      Törlés
  4. Mennyire nagyon jó, hogy ennyire hasonló az ízlésetek és felvállalja az egyediséget!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én stílusérzékem nyomába se lép az övének, és sokkal bátrabb is az öltözködésben. Van kitől tanulnom. :-))

      Törlés
    2. Az én lányomnak viszont homlokegyenest más az ízlése, mint nekem :-) Így nehezebb :-) És annyira jó, hogy van mit tanulni tőlük! Nagyon szeretem a fiatalokat nézni, ahogy bátran meg merik élni saját személyiségüket.

      Törlés
    3. Ó, igen, és jó cél ezt segíteni nekik, bennük! A lányod amúgy annyira hasonlít rád külsőre, hogy a stílusbéli másság meg kell is! :-)

      Törlés
  5. hah! mellény a nyakban. és még hányféleképpen :D és milyen jól néz ki!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No igen, sose jutott volna eszembe így felvenni egy mellényt, ha nem látom...

      Törlés
  6. hűha, ez ám a rafinált darab!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rögtön beleszerettem, amikor megláttam, de másodszor csakis gyapjúfonalból kötném meg.

      Törlés