Aki kopog az ajtón, hallja a választ

Az Ajtó zárva volt.
A lány, aki már nem tudott visszafordulni, az utolsó lépcsőfok előtt megtorpant. Annak a szélén hüvelyknyi széles sárgaréz pánt futott végig, megkülönböztetve a többitől, és mert a fényesre lakkozott fa lépcsősor fölött az út már kővel volt burkolva, egyfajta határt is jelölhetett - talán azt, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A lány tétovázott. Végiggondolta a lehetőségeit: a csúfos bukást és azt, mi minden várhat rá a sárgaréz csíkon túl. Sóhajtott egyet. Összeszedte minden erejét, és megtette az utolsó, szükséges mozdulatokat. Átlépett a határon. Fönt volt végre az Ajtó előtt - de az zárva volt. A lány, aki már nem tudott visszafordulni, finoman rátette a kezét az ajtó homokfúvott üvegére, és végigsimította. Azután megint, de már erősebb mozdulattal, mintha azt várná, hogy attól az Ajtó végre föltárul és szabad utat enged. Ám az Ajtó mozdulatlan maradt. A lány elfordította a fejét, és óvatosan visszanézett. Mögötte a lépcsősor, amit innen nézve már nem a lehetőségek felfelé vezető, széles útjának látott, hanem félelmetes, szédítő szakadéknak, ami, mert visszafordulni már képtelen lett volna, elválasztja őt a régi, biztonságos világától. A lány leült a kőkockákra és sírni kezdett. Aztán hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Széles árnyék vetült rá, ahogy az a másik a közelébe ért. A lányt hirtelen nyugalom töltötte el. Nem félt többé. Felszegte a fejét. Magasra nézett, egyenesen a mamája szemébe, aki a karjába kapta és visszavitte, lefelé a nappaliba vezető három lépcsőfokon. A lány megkereste a kedvenc piros rágókáját, a szájába tette, és derűsen rágcsálni kezdte.



Az Annás receptje után készült takarót aznap kezdtem el a lánynak, aki nem tud visszafordulni,
amikor megtudtam, hogy a világra készülődik. Az itthon fellelhető maradék Barka Gilicékből készült,
és kedves barátnők küldtek még piros színűeket az ő készleteikből.

31 megjegyzés:

  1. Tyű, már itt tart a lány, aki nem tudott visszafordulni??? Mennyi idős is most?
    Édesbogár lehet a kis rágcsálós :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat és fél hónapos, de a történeti hűség kedvéért hozzáteszem, hogy a Nagy Kalandnak nemcsak a végére értem oda, hanem az elejétől ott álltam a háta mögött. :-)

      Törlés
    2. Nem aggódtam érte, hogy egyedül volt a Nagy Házban felügyelet nélkül :-) De hogy mászik már....! Lesz dolgod :-)

      Törlés
    3. Hát igen, pont az a másfél hónap maradt ki, amikor már jól eljátszik egyedül, de még szépen elvan egy helyben. Cserébe jó izgalmasak a napok...

      Törlés
  2. És most, hogy odafelé már tud menni, csak még vissza nem, úgy megközelítőleg hányszor játsszátok el naponta ezt a minidrámát? :-D Mókás lehet a kis egyiránybamászós :-) A takarójának meg annyira jó színei vannak, hogy simán el tudnék egyet képzelni saját magamnak is!
    A mi családi anekdotáinkk között szerepel egy történet egy olyan lányról, aki már nagyon ügyesen fel tudott állni, viszont nem tudott utána leülni. Így aztán sajnos kénytelen volt hangosan üvölteni, hogy valaki most már aztán nagyon gyorsan ültesse le, hogy minél előbb felállhasson újra... azt mondják, én voltam az, de szerintem nem igaz :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reggelente néhányszor, utána viszont kíméletlenül eltorlaszolom a lépcsőt a járókával. A családi anekdotákkal vigyázni kell, meglepően gyakran bizonyulnak igaznak! :-D

      Törlés
  3. :-) de édes - és mennyire átélhető, ahogy leírtad! Gyönyörű a takaró! Szerafin Timinél láttam hasonló színekben hasonló pöttyöset - annyira szép volt kiterítve! Nem is gondoltam, volna, hogy ez a pöttyös takaró ennyire nagyon mutatós téma élőben. És ezekben a színekben pláne! Hatalmas meló lehet egy ilyen - ezért sose gondoltam, hogy én valaha (lustaság), de tőletek folyton megkívánom a takaróhorgolást :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy ifjúsági kalandregény stílusparódiának szántam a szöveget, de nem tudom, átment-e. A takaró picike, nem volt hatalmas munka, meg hát kilenc hónap alatt készült. Később nagyobbacska párnahuzatot varrok belőle, ha már nem tölti be a funkcióját. Timi takarói gyönyörűek!

      Törlés
    2. Hát erre nem gondoltam, bár most hogy mondod, tényleg az! :-D nem, csak úgy elképzeltem magam előtt a jelenetet, amilyen nagy sóhajtásokkal, összpontosítással tudnak néha ezek a kismókusok molyolni, életre-halálra megmászni egy lépcsőt... :-)

      Törlés
  4. Kalandos az életetek :) A pöttyös meg igazán kedves a pirosaktól. Ha nem lenne fura ez a szó, hát azt mondanám hogy bájos. Bájos. Bájos :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt is köszi a leírást, Annás! Meg a pirosakat is. :-) A bájos szót meg átértékeli az ember, amint van egy bájos babája. Bubája. Bájos. :-)

      Törlés
  5. Nagyon élveztem olvasni az írásodat! Igazán élményszerű volt! Ügyes kis manó ám és a történet alapján nagy kalandor és felfedező lesz a kisasszony:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kata! Tényleg nem szemlélődő alkat, szereti maga alakítani a környezetét... :-)

      Törlés
  6. Nagyon merész a színösszeállítás, de telitalálat! Nem is tudom, hányadszor jövök vissza megnézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mit mutat a monitorod: háromféle pirosban finom kakaóbarna és vanília körök. Kicsit retró hatású így együtt, ami elég gyakori, ha maradék fonalakból dolgozom, érdekes módon.

      Törlés
    2. A kakaóbarna pl. finom lila :-D A pirosakhoz nehezen nyúlok ha fonal, ritkán viselem, pedig nagyon szeretem, talán azért találom merésznek. Ezekből a maradék dolgokból egyébként néha eszméletlen jó dolgok lesznek. Nekem biztos nem jutna eszembe egy fonalboltban válogatva ezeket összeszedni, pedig milyen jó így!

      Törlés
  7. Annyira édes sztori, élénken láttam magam előtt a Nagylányt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most ideiglenesen kölcsönkapott lakásban vagyunk, de ahová nemsokára költözünk, ott is van lépcső - már nézegetjük a gyerekzárakat...

      Törlés
  8. jaj, ezek a színek! annyira tetszenek. illik az eleven bubához :)

    VálaszTörlés
  9. Gyönyörű! A takaró is. :-)

    VálaszTörlés
  10. Egy ilyen takaróért villámgyorsan megtanulnék visszafelé mászni :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D Azzal is megelégszem, ha egyirányú a mászás, csak esés ne legyen! :-)

      Törlés
  11. ó, hajszálra olyan, mint Helláé :-) naná, hogy a tiéd is tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én a te zöld takaródat csodálom, mióta mutattad.

      Törlés
  12. Nagyon tetszik a történet, és a takaró is. :) Milyen izgalmas lehet Neki felfedezni a Világot... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, és minden, ami tilos vagy amihez a család többi (naaagy) tagjainak köze van, az izgalmas, ami viszont kifejezetten a babának való lenne, az uncsi....;-)

      Törlés
  13. Mindig elbűvölnek a posztjaid szövegei...éppannyira, mint a megmutatott darabok. És valóban, hogy repül az idő...

    VálaszTörlés